a hosszúra nyúlt megnyitó után egy lépcső tetején botoztunk, ami szinte színpadi magasságba helyezett minket. egy középkorú úr élénken érdeklődött a tevékenységünk iránt, kérdésekkel ostromolt minket a fellépés folyamán. a bartók32-es írásban megemlített néni pedig…

már csak a pogácsa- és borosztásra értünk oda, a ceremoniális felvezetést mi pótoltuk/folytattuk a magunk módján, persze nem megtagadva magunktól a fogyasztást se. a vendégkönyves bejegyzés szaggatott vonalkái igazából nem a kiállításra reflektálnak, hanem az emailes…

a botozásunkat lefotózták és egy hatalmas kamerával is felvették, valószínűleg a galéria eseményeit dokumentálók. sok képen kutyaszerű figurák szerepeltek, ezért egy kutyaszerű figura szájába adtuk a köszönetünket a fellépési lehetőséggel kapcsolatban.…

ördögbotoztunk a művész jelenlétében, majd művészethuligánkodtunk a galériavezetők szeme láttára. az ördögbotterelőimet sebtiben összeragasztottuk, a cipőmből kiszedtem a fűzőt - ezek lettek a pecabot, egy gumicukorspagetti pedig a csalikukac. ezzel a felszereléssel…

valahogy mindenhol helye lesz a botozásnak, amint belefogunk. itt is békésen megtűrtek minket. végül ezt meg is köszöntük a vendégkönyvben.

váratlanul nagy tömeget vonzott a lipótmező együgyűjeit bemutató kiállítás. a megnyitó beszédet a hátsó sorokból hallgattuk, így csak néhány nap elteltével jöttünk rá, hogy az ördögbotos produkciónk egyik szemlélője maga a kiállító művész volt. dicséretet kaptunk egy…

csigákat rajzoltunk a levegőbe a terelőinkkel és a botokkal, még le is videóztak minket! azt hiszem, ez az első alkalom, hogy bakis rovarként tüntettük fel magunkat (bár a név már jóval korábban megszületett), íme: