egy daru árnyékában, illetve sziluettünkkel azt kiegészítve léptünk fel. a furcsa világítás szivárványként megtört a botokon a pörgetés közben, de ezt csak mi élvezhettük. végül újdonsült tanítványom, Dorisz is besegített a produkcióba.…

ezúttal "véletlenül" vendégszereplőnk is lett a nézőtérről, - egyik munkatársam -, aki egy darabig dobálta nekünk az ördögbotokat. a második képen pedig még látszik a darabot záró, minden oldalán hetet mutató dobókocka, amit később a kellékes elvitt. kaptunk…

egy külföldi kiállításlátogató hölgy megkérdezte az ördögbotos produkciónkat nézve, hogy a szimpóziumra jöttünk-e, én meg zavaromban rávágtam, hogy igen, nem sejtve, hogy valójában miről is van szó, mire helyeselt, hogy "very good" és a bólogatásával is méltatta…