váratlanul nagy tömeget vonzott a lipótmező együgyűjeit bemutató kiállítás. a megnyitó beszédet a hátsó sorokból hallgattuk, így csak néhány nap elteltével jöttünk rá, hogy az ördögbotos produkciónk egyik szemlélője maga a kiállító művész volt. dicséretet kaptunk egy nénitől is, aki ragyogó arcával is díjazta a fellépésünket. a galéria egyik alkalmazottja csupán azért szakította meg a műsort, mert kíváncsi volt a játékunk nevére.
a festményekben, szobrokban próbáltuk felfedezni magunkat (lásd fotó), de csak annyiban sikerült, hogy rájöttünk, hogy mi is egy-ügyűek vagyunk. saját portrénkat vázoltuk fel a vendégkönyvbe.