Bojtor Vera, Molnár Olga, Róth Anikó, Rózsa Ferkó Károly közös kiállítása megnyitóján a nagybőgőző Póta György kíséretében szórakoztattuk a megjelenteket. Olga nehezményezte, hogy az ő fala elé helyezkedtünk először, úgyhogy amint alkalom nyílt rá elfoglaltuk a…

Karva nemigen ért rá, mert Dió értékelését hallgatta a koncertről, de azért a követelőző tömegnek eleget téve a Vissza formáció színpara állt ismét. (fotó: Czitrom Ádám)

a már hagyományosnak tekinthető Manökken Proletarz utáni fellépés most sem maradhatott el, bár előbb a "szőrös lábak éjszakája" díjazottjait kellett kiválasztani. végülis minden résztvevő nyert. Béla, a Szóda zenekar énekese a nyeremény mapezbugyit pörgetve szállt…

a könyvfesztiválon a bookline (zöld, rózsaszín, sárga, kék) színeiben léptünk fel. a központban elhelyezkedő stand kis színpadi résszel is bírt, azt vettük a birtokunkba. a mozgalmas előadás hamar felkeltette a látogatók és a fotósok érdeklődését, hirtelen kisebb tömeg…

Karafiáth Orsolya: A Maffia-klub című első regénye könybemutatóján a botozás és művészethuliganizmus egybeért. Pauer Gyula képeit vetítették a falra két kifüggesztett ponyva közé. a vetített fotókon - a ponyvákon lévő nyomatokhoz hasonlóan - Orsi látható különféle…

a kikényszerített szerelmi vallomásokról készült videókhoz nem fértünk oda, így hát művészethuligánkodtunk helyette: Juca ötlete volt, hogy dobáljunk szív alakú cukorkákat a dekoráló rózsák vázájába. így tettünk.

mi is rendeztünk fluxus-koncertet. ülve.

mindhárom kiállító művészt megtiszteltük azzal, hogy a képük előtt botoztunk. lenyűgöztük a kiskorú nézőket és ráijesztettünk Virág Juditra, aki a korábban minket fényképező Jucától és a kiállító nővérétől érdeklődött, hogy nem probléma-e, hogy a festmények…

előző alkalommal nem engedtek be minket ördögbotokkal a lumu kiállítóterébe, ekkor támadt Karvának az az ötlete, hogy mini ördögbotot fabrikál. a kisbot elkészült és mivel Karva zenekari beállás miatt nem tudott a megnyitóra elkísérni, ezért egyedül avattam fel egy kisebb és…

hagyományos koncert utáni színpadmegszállás, ezúttal az (össze-)vissza teljes leányságával (Karva még a fellépőruhájában). a lelkes és önkéntes fotósunk a zenekar énekesnője volt. (fotó: Kerekes Sugárka)

ha már kész lenne a bakis névjegyünk-matricánk, akkor az olyan érdeklődőknek, mint a mai srác, aki állítása szerint már többször látott minket, de nem igazán érti, hogy mit csinálunk, hosszas magyarázat helyett megadhatnánk egy mozdulattal a blog elérhetőségét. most inkább…

itt már többen ismerősként üdvözöltek minket, emlékeztek ránk és érdeklődtek, hogy most is botozunk-e, úgyhogy nem volt mit tenni.

a hosszúra nyúlt megnyitó után egy lépcső tetején botoztunk, ami szinte színpadi magasságba helyezett minket. egy középkorú úr élénken érdeklődött a tevékenységünk iránt, kérdésekkel ostromolt minket a fellépés folyamán. a bartók32-es írásban megemlített néni pedig…

már csak a pogácsa- és borosztásra értünk oda, a ceremoniális felvezetést mi pótoltuk/folytattuk a magunk módján, persze nem megtagadva magunktól a fogyasztást se. a vendégkönyves bejegyzés szaggatott vonalkái igazából nem a kiállításra reflektálnak, hanem az emailes…

egyszerre érkeztünk a művésznővel, közösen csöngettünk fel a kaputelefonon. akkor még nem tudtuk, hogy ő az, de a képekről nyomban kiderült. a galéria először az ürességtől kongott, aztán meg a botozástól. talán az egyik külföldi szervező volt, aki kedvesen érdeklődött,…

ugyan nem színpadon léptünk fel a Fringe fesztiválon, de a nagy forgalom miatt több nézőnk volt, mint egyes, a hivatalos programban jegyzett előadónak lehetett. ázsiai rajongónk közös fotót is készítetett velünk. itt és akkor találtam ki a szerényen magamról elnevezett…

egy daru árnyékában, illetve sziluettünkkel azt kiegészítve léptünk fel. a furcsa világítás szivárványként megtört a botokon a pörgetés közben, de ezt csak mi élvezhettük. végül újdonsült tanítványom, Dorisz is besegített a produkcióba.…

ezúttal "véletlenül" vendégszereplőnk is lett a nézőtérről, - egyik munkatársam -, aki egy darabig dobálta nekünk az ördögbotokat. a második képen pedig még látszik a darabot záró, minden oldalán hetet mutató dobókocka, amit később a kellékes elvitt. kaptunk…

egy külföldi kiállításlátogató hölgy megkérdezte az ördögbotos produkciónkat nézve, hogy a szimpóziumra jöttünk-e, én meg zavaromban rávágtam, hogy igen, nem sejtve, hogy valójában miről is van szó, mire helyeselt, hogy "very good" és a bólogatásával is méltatta…

a darab után a nézőtérről a színtérre ugrottunk botozni és egyből heves archiválásba kezdtünk tartva attól, hogy nyomban kizavarnak minket, de nem így történt. békésen ördögbotoztunk (sőt még az átlátszó tükröt is kipróbáltuk!) a távozó, búcsúzkodó színészek…

két pörgetés után máris lezavart minket egy technikus a színpadról, úgyhogy a koncert utáni botozást a színpad előtt folytattuk. amikor indulni készültünk egy fiú megállított minket és kért egy autogrammot. Karva neki is állt bakis rovar logót rajzolni, amit a srác nem tudott…

mindaddig botoztunk a nagyszabású megnyitón, ameddig egy fiatalember érdeklődve oda nem jött vigyorgó ábrázattal, hogy mi ezt felkérésre csináljuk-e, mert hogy ő itt teremőri funkciókat lát el. úgy gondoltuk, hogy ha már ilyen kedvesen próbál minket eltéríteni a…

a botozásunkat lefotózták és egy hatalmas kamerával is felvették, valószínűleg a galéria eseményeit dokumentálók. sok képen kutyaszerű figurák szerepeltek, ezért egy kutyaszerű figura szájába adtuk a köszönetünket a fellépési lehetőséggel kapcsolatban.…

ördögbotoztunk a művész jelenlétében, majd művészethuligánkodtunk a galériavezetők szeme láttára. az ördögbotterelőimet sebtiben összeragasztottuk, a cipőmből kiszedtem a fűzőt - ezek lettek a pecabot, egy gumicukorspagetti pedig a csalikukac. ezzel a felszereléssel…

nekem már a második fellépésem itt, ezúttal számos külföldi néző jelenlétében.