az Irókéz gyűjtemény tárlatvezetésén sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a fekete bárányunk eltűnt. nem fogadta be a nyáj. vajon mi lett vele? hol van most? aki tudja, írja meg.

köszönjük a szűnni nem akaró érdeklődést! a bakisrovar él és virul, számos érdekes dologgal foglalatoskodik, csak a blogbejegyzésekkel maradtunk el csöppet. viszont új év, új lendület: jöjjön is hát az idei első művészethuliganizmus, melynek színtere a Magyar Nemzeti…

Cocorosie koncert előtt beugrottunk a pincében lévő kiállításra. a padló fekete papírral volt lefedve, az elszórt krétákból arra következtettünk, hogy fel vagyunk hatalmazva az önreklámra is. arra, hogy jobban kibontakozzunk, nem volt idő, de azért szépen a paravánra rajzolt…

miután meghallgattuk Milan Knizak előadását, megnéztük, hogy megvannak-e még a három hete a kiállításra becsempészett ping-pong labdáink. megvoltak. mi a labdák felét a tartón kívül hagytuk, az ütők mellett. most mind bele volt téve a labdatartóba, ami arra utal, hogy valaki…

a fluxus kiállítás legmókásabb bemutatott tárgya egy átalakított pingpongfelszerelés volt. az asztal egyik térfelén egy nagy lyuk tátongott, a másik térfél lapos felülete pedig meg volt törve, mintha félbe hajtották volna (ld. a képen). az ütőket is átformálták: volt lyukas,…

a már nevében is rejtélyes "Culture States - A modern életre alkalmazott művészetek és technikák kiállítása" művészethuligánkodásra inspirált minket. a kiállítás fekete-fehér képrejtvényszerű ábrái, térképei, szójátékai nyomán mi egy kis quiz-füzetecskét…

a kikényszerített szerelmi vallomásokról készült videókhoz nem fértünk oda, így hát művészethuligánkodtunk helyette: Juca ötlete volt, hogy dobáljunk szív alakú cukorkákat a dekoráló rózsák vázájába. így tettünk.

mi is rendeztünk fluxus-koncertet. ülve.

mindhárom kiállító művészt megtiszteltük azzal, hogy a képük előtt botoztunk. lenyűgöztük a kiskorú nézőket és ráijesztettünk Virág Juditra, aki a korábban minket fényképező Jucától és a kiállító nővérétől érdeklődött, hogy nem probléma-e, hogy a festmények…

a kiállított kék-zöld festmények arra ösztönöztek minket, hogy elkészítsük a Bullet Shih-színezőket - két ajándékceruzával (kék és zöld színekben). a limitált példányszámban terjesztett színező a művész egyik képeslap nagyságú képének körvonalait ábrázolja a…

előző alkalommal nem engedtek be minket ördögbotokkal a lumu kiállítóterébe, ekkor támadt Karvának az az ötlete, hogy mini ördögbotot fabrikál. a kisbot elkészült és mivel Karva zenekari beállás miatt nem tudott a megnyitóra elkísérni, ezért egyedül avattam fel egy kisebb és…

ha már kész lenne a bakis névjegyünk-matricánk, akkor az olyan érdeklődőknek, mint a mai srác, aki állítása szerint már többször látott minket, de nem igazán érti, hogy mit csinálunk, hosszas magyarázat helyett megadhatnánk egy mozdulattal a blog elérhetőségét. most inkább…

itt már többen ismerősként üdvözöltek minket, emlékeztek ránk és érdeklődtek, hogy most is botozunk-e, úgyhogy nem volt mit tenni.

a hosszúra nyúlt megnyitó után egy lépcső tetején botoztunk, ami szinte színpadi magasságba helyezett minket. egy középkorú úr élénken érdeklődött a tevékenységünk iránt, kérdésekkel ostromolt minket a fellépés folyamán. a bartók32-es írásban megemlített néni pedig…

megnyitó helyett Sasha Pirker kő-papír-ollóra emlékeztető videójával játszottunk, amit a kirakatban vetítettek. szerintem nyertünk.

már csak a pogácsa- és borosztásra értünk oda, a ceremoniális felvezetést mi pótoltuk/folytattuk a magunk módján, persze nem megtagadva magunktól a fogyasztást se. a vendégkönyves bejegyzés szaggatott vonalkái igazából nem a kiállításra reflektálnak, hanem az emailes…

egyszerre érkeztünk a művésznővel, közösen csöngettünk fel a kaputelefonon. akkor még nem tudtuk, hogy ő az, de a képekről nyomban kiderült. a galéria először az ürességtől kongott, aztán meg a botozástól. talán az egyik külföldi szervező volt, aki kedvesen érdeklődött,…

ezúttal Karva nem tudott részt venni a megnyitón, úgyhogy a bakis szereplés elmaradt, de rám köszönt nagy örömmel Dorisz, az előző megnyitón megismert kislány, ő tanult néhány "trükköt".

egy daru árnyékában, illetve sziluettünkkel azt kiegészítve léptünk fel. a furcsa világítás szivárványként megtört a botokon a pörgetés közben, de ezt csak mi élvezhettük. végül újdonsült tanítványom, Dorisz is besegített a produkcióba.…

egy külföldi kiállításlátogató hölgy megkérdezte az ördögbotos produkciónkat nézve, hogy a szimpóziumra jöttünk-e, én meg zavaromban rávágtam, hogy igen, nem sejtve, hogy valójában miről is van szó, mire helyeselt, hogy "very good" és a bólogatásával is méltatta…

ismét felkerestük a lument, hogy művészethuligánkodjunk. a kiállítás portréi a fotós rokoni és baráti hálózatát térképezik fel, egyfajta családfa. ez arra indítja a nézőt, hogy maga is elgondolkozzon rajta, hogy kik azok az emberek, akik hozzá közel állnak. ahhoz, hogy ezt…

mindaddig botoztunk a nagyszabású megnyitón, ameddig egy fiatalember érdeklődve oda nem jött vigyorgó ábrázattal, hogy mi ezt felkérésre csináljuk-e, mert hogy ő itt teremőri funkciókat lát el. úgy gondoltuk, hogy ha már ilyen kedvesen próbál minket eltéríteni a…

ördögbotoztunk a művész jelenlétében, majd művészethuligánkodtunk a galériavezetők szeme láttára. az ördögbotterelőimet sebtiben összeragasztottuk, a cipőmből kiszedtem a fűzőt - ezek lettek a pecabot, egy gumicukorspagetti pedig a csalikukac. ezzel a felszereléssel…

a botozásunkat lefotózták és egy hatalmas kamerával is felvették, valószínűleg a galéria eseményeit dokumentálók. sok képen kutyaszerű figurák szerepeltek, ezért egy kutyaszerű figura szájába adtuk a köszönetünket a fellépési lehetőséggel kapcsolatban.…

visszatértünk erre a kiállításra az első előre kitervelt művészethuliganizmust elkövetni. és íme, a fotók magukért beszélnek.